A verseny története

Itt a verseny részletes története olvasható. Az első részben az előzményekről esik szó, amelyeket igyekeztünk hiteles forrásokra támaszkodva összegyűjteni. Persze nem nélkülözhetők a személyes emlékek sem, mert sokszor csak a saját tapsztalat alapján érthető meg valamely dokumentum. Persze a verseny megújítása is ezekre épült.
A második rész a verseny születéséről szól. Annyi személyes emléket igyekeztünk ide összegyűjteni, hogy a résztvevők szerepe kirajzolódjék. Így ez a rész több idézetet is tartalmaz.
Végül a harmadik rész a verseny történetét ismerteteti röviden - beleértve az általános iskolai verseny létrejöttét is. Ezt a történetet kiegészíti számos olyan adat, amely az egyes évek vagy témakörök összefoglalóiban található. Sokszor ott is érdemes keresni! Az ott közölt adatokról azt kell tudni, hogy az első évek kézi adatkezelése és a kialakulatlan eljárások miatt a verseny kezdetéről csak kevés adat maradt fenn. Később a személyiségi jogok értelmezésének változása okozott bizonytalanságot, ezért van az, hogy egyes helyeken még részletes (pontszámokat is tartalmazó) eredményeket is közöltünk, másutt ettől eltekintettünk. Azt azonban le kell szögezni, hogy aki sikeresen pályázott, azaz pályamunkáját a versenybizottság értékelte és elfogadta, az már letett valamit fizikából, tehát elismerésre érdemes. Itt ahhoz is teljesítmény kell, hogy valaki a mezőnybe kerüljön.

A verseny előzményei

Az biztos, hogy a megyében több évtizeddel előbb is létezett már megyei szintű fizikaverseny. Eredeti vagy más miatt hitelesnek tekinthető dokumentumokat csak a hetvenes évek közepétől sikerült fellelni; Kobzos Ferenc tanár úr - a kor lehetőségeinek megfelelő módszerekkel és mértékben - igyekezett összegyűjteni a versenyekre vonatkozó anyagokat. (Tanár urat külön köszönet illeti, hogy ezeket rendelkezésünkre bocsátotta!) Ezek (kezdetben) legnagyobb részben stencilezett feladatlapok, és kézzel írott (esetenként indigós) vagy valamilyen kis példányszámhoz használt sokszorosítással készült javítási útmutatók, illetve versenyzői listák. Hivatalos levelek (másolatok) elvétve fordulnak csak elő. Elektronikus megkeresés után Lányi Tamás tanár úr néhány pontosítással járult hozzá az előzmények feltárásához. Diákkorából úgy emlékszik, hogy 1968-ban már volt megyék közötti verseny.

A hagyományos szakfelügyeleti rendszer emblematikus személyisége volt Szombati István tanár úr a fizika- és Szénásy Mihály tanár úr a matematika szakfelügyelő. Őket azért kell együtt emlegetni, mert mindketten matematika-fizika szakosak voltak, és mivel a kollégák nagy része is ilyen szakpárral működött, az akkoriban kötelezően előírt évindító továbbképzést rendszeresen együtt tartották az akkori József Attila Gimnázium fizika eladótermében. Emellett más feladatokban is jól láthatóan együttműködtek, és kölcsönösen részt vettek a megyei (matematika, illetve fizika) versenyek szervezésében és lebonyolításában. Tiszteletre méltóan erős szakmai párost alkottak; a tantárgyak érdekérvényesítő képessége igen jó volt.
A versenyek ekkor általában két fordulóban - és nem teljesen világos módon - alapvetően a gimnáziumi tanulók körében zajlottak; a szakképzésben résztvevők lehetőségei és részvétele (ma már) nehezen rekonstruálható. Az iskolai forduló valamiféle előválogatás volt, amelyet - döntőként - rendszerint egy közös helyszínen megírt második dolgozat követett. Mindkettő néhány nehéz és összetett feladatból álló írásbeli munka volt.

Ennek az időszaknak szokatlan, és ezért érdekes momentuma volt, hogy a megyei verseny keretében kialakult egy újabb szint: Pest megyével megyék közötti verseny is zajlott, amelyben mindkét megye egy-egy csapattal vett részt. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy ez valamilyen személyes kapcsolat, előzetes ismeretség, jó viszony alapján jött létre, vagy a Páhán István tanár úrral, Pest megye fizika szakfelügyelőjével kialakult szoros együttműködés éppen e közös versenyek eredménye lett. A verseny - hitelt érdemlő feljegyzések szerint - 1975/76-ban és 1977/78-ban Nagykőrösön, 1979/80-ban Dunaharasztiban, 1981/82-ben Érden zajlott le, és Fejér megye részéről Szombati tanár úr szervezte. A köztes tanévekben a verseny Székesfehérváron volt. Versenyek a II., III. és IV. évfolyamon (ma 10., 11. és 12. osztály) voltak az akkori tantervek szerint; a gimnázium I. évfolyamán ugyanis nem volt fizika. Korábbi időszakból nem sikerült megbízható információt szerezni, mint ahogy arról sem, hogy Veszprém megye melyik évben és hogyan vett részt ebben az együttműködésben.

A "generációváltás" Lányi Tamás tanár úr 1982 évi belépésével indult. Ő a gimnázium felügyeletét vitte tovább, míg a szakmunkásképzők és a szakközépiskolák felügyeletét Kisteleki Tibor tanár úr kapta meg, azaz a képzési cél szerinti kettősség jött létre a fzika gondozásában. Még Szénásy tanár úr volt a matematika szakfelügyelő, de Szombati tanár úr elköltözött a megyéből, és hatása is hamar lecsengett. A hagyományok a személycsere ellenére folytatódtak.
Így az 1982/83-as tanévben - a tanterv megváltozása miatt már mind a négy évfolyamon - Székesfehérváron, 1983/84-ben Cegléden, 1984/85-ben Dunaújvárosban, 1985/86-ban Érden, 1986/87-ben Székesfehérváron (Kandó Főiskola) rendezték meg a két megye versenyét.
Közben 1985-ben a szakfelügyeletet - változatlan felállásban - szaktanácsadói rendszer váltotta fel. Az új elnevezés még nem hozott szemléletváltást, de a jogszabályi változások megindulásának egyik első jele volt.

Az 1987/88-as tanév döntő változást hozott. Ahogyan egy aláírás nélküli levél beszámol róla: több mint húsz éves története után a két megye között a verseny csak a III. és IV. évfolyamon zajlik, és nem utaztatják a diákokat, mindenki a saját megyéjében írja meg a dolgozatot. Ez már egy új korszak kezdetét jelzi.

A rendszerváltás küszöbén, 1988-ban - Lányi Tamás tanár úr visszalépése miatt - Kisteleki Tibor tanár úr lett a teljes hatáskörű megyei fizika szaktanácsadó, de - több változás ellenére - az alapvető szemléletváltás még ekkor sem következett be. A matematikával való együttműködés pedig eddigre már szinte teljesen fellazult.

Az 1988/89 évi verseny talán már csak megyei volt, és bizonyosan Kisteleki tanár úr szervezte. Nem sikerült konkrét hivatkozást találni a két megye közötti verseny eredményére, csak egy kézzel írott megjegyzés utal arra, hogy esetleg volt valami közös akció. 1989/90-ben látszik először erősnek a középiskolák képzési cél szerinti elkülönülése. Amíg a két megye közötti versenyek döntően a gimnáziumokra alapozódtak, de olykor jelentős szerepet játszottak egyes szakközépiskolás tanulók, addig ettől az évtől a két iskolatípus tanulói külön kategóriában versenyeztek. 1990/91-ben a két iskolatípus közös feladatsort kapott. 1991/92-ben a döntőben a III. és IV. évfolyam feladatlapján már a "Lánczos Kornél Tanulmányi Verseny" felirat szerepel, míg az I. és II. évfolyamok versenyeztetése a Mikola Sándor Verseny feladataival történt.

Az új közoktatási rendszer létrehozása már az 1985-ös Oktatási törvénnyel elkezdődött. Ennek egyik első lépése a szakmai felügyelet támogatássá való átalakítása volt, melynek során a szakfelügyeletet szaktanácsadás váltotta fel, és ezzel megindult a szemléletváltás is. A hatáskör egyre inkább a munkáltatói jogokat gyakorló igazgatóhoz került, amelyhez kezdetben a szaktanácsadás biztosította a szakmai hátteret. Az egész rendszer végül a közoktatási szakértői hálózat létrejöttével vált teljessé.

A szakmai szervezetek az akkor még általánosan meglévő, a múltból örökölt pedagógiai intézetek keretében igyekeztek biztosítani az önkormányzatok ellátási kötelezettségei közé került közoktatási feladatok megoldását, a megyei feladatok ellátását. A megye pedagógiai intézete erre a folyamatra reagált azzal, hogy pályázat útján új szaktanácsadói rendszert hozott létre erősen összevont, ezért széles szakmai hatáskörökkel. Nyirati László tanár úr így lett a matematika, fizika, technika és számítástechnika tantárgyak megyei szaktanácsadója 1992-ben.

Végül ezek a változások indították el a teljesen új rendszerű (megyei) fizikaverseny létrejöttét.

A verseny születése

Az új jogszabályi környezet kialakulása során a feladat- és hatáskörök elválasztása és tisztázása is megindult. A megyei pedagógiai intézet a régi felügyeleti rendszer helyett új szellemiségű tanácsadói szervezetet igyekezett létrehozni. Ennek időpontja és a Lánczos jubileum szerencsésen esett egybe.

Így 1992 őszén - a Lánczos évfordulóra való készülődés során - vetődött fel az ötlet, hogy a megyei fizikaversenyt a jubileumhoz kapcsolják. Az is biztos, hogy a tartalmi megújulás szinte önként adódott, az érintett kérdésekben sokan gondolkodtak hasonlóan. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat részéről Hudoba György tanár úr és az akkori megyei szaktanácsadó, Nyirati László tanár úr kezdeményezték a változást. Ebbe kapcsolódott bele Ujvári Sándor tanár úr, aki a társulatnak már akkor is tisztségviselője volt, valamint Theisz György tanár úr, aki - korábbi feladatai miatt - jó kapcsolatban volt a középfokú intézményekkel, és régebb óta szorgalmazott valamiféle változtatást. Az itt felsorolt négy ember alkotta a Versenybizottság magját.
Természetesen sokan segítették a munkát különböző módon és szinteken; közülük néhányan már nem is a megyében működnek. A felsorolás az esetleg kimaradókkal szemben volna igazságtalan, és a hitelessége is bizonytalan.

Csak később derült ki, hogy dr. Radnai Gyula tanár úr - aki kezdettől fogva ellátja a verseny zsűri elnökének feladatát - felvetette dr. Ronyecz József tanár úrnak, hogy a megyei versenyt Lánczos Kornélról kellene elnevezni. Ezek persze informális megbeszélések során történtek.

Radnai tanár úr egy 2003-ban a verseny szervezője számára írt levelében így emlékszik erre:
1990 és 1993 között én voltam az Eötvös Társulat egyik főtitkárhelyettese. Ebben az időszakban ünnepeltük a Társulat 1891-es megalakításának centenáriumát, s ekkor volt Lánczos Kornél születésének 100. évfordulója is, 1993. februárban. Én a társulati centenárium megünneplésében ügyeskedtem, kitaláltam például az országos poszter-versenyt, melyen diákok indulhattak tanári irányítással, s a Társulat valamelyik helyi alapító tagjának életét kellett bemutatniuk.
Másrészt a Természet Világa című folyóiratnál ezekben az években kezdtek felfutni a diákpályázatok, amelyek elbírálásában kezdettől részt vettem. Egyre jobban megerősödött az a meggyőződésem, hogy az értelmes, okos diákokban rejlő energiákat érdemes hasznosítani, alkalmat adni nekik a megszólalásra, képességeik kibontakoztatására.
Ekkoriban fordult hozzám Ronyecz József, aki a Lánczos centenáriumhoz kapcsolódó emlékülést szervezte Székesfehérváron, s egy előadásra akart felkérni. Nagyon sok más elfoglaltságom miatt a kérést kénytelen voltam elhárítani, de azt tanácsoltam, hirdessetek meg egy pályázatot Lánczosról a diákok számára, tűzzetek ki értékes díjakat, s meglátjátok, milyen értékes hozzájárulás lesz Láncos emlékének megőrzéséhez a bejövő anyag.
Jóska elgondolkodott, én pedig akkor kapcsolódtam be a versenybe, amikor már nélkülözhetetlen velejárója volt a versenynek a diákpályázat. Azóta is szívügyem a verseny diákpályázati része, ezért szoktam kérni, hogy a szóbeli előtt beletekinthessek a pályázatokba. Tapasztalataim változatlanul jók, ami persze nemcsak a diákokat, hanem tanáraikat is dicséri. Nem véletlenül javasoltam, hogy a pályázatok címeit, a szerző, a tanár és az év megjelölésével tedd fel a Lánczos verseny honlapjára.

Nyirati László tanár úr (az akkori szaktanácsadó) 2014-ben így emlékezett a kezdetekre:
Amikor kialakult a forgatókönyv, meg kellett szervezni a résztvevőket. Nem volt elegendő a versenykiírás, és most sem az. Akkoriban - szaktanácsadóként szabadon mozogva - személyesen kellett rábeszélni a kollégákat, hogy hozzanak versenyzőket. A leggyorsabb eredményt a Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium esetében értük el, mert az iskolavezetés (Székelyi Sándor matematika-fizika szakos igazgató), de főleg az ottani munkaközösség - Kobzos Ferenc tanár úrral az élen - nagyon helyeselte a verseny rendszerét. Nem véletlen, hogy még ma is a versenyzők legtöbbjét onnan kapjuk, és a díjakban is aratnak.
Bizonyos ellenszél is érezhető (volt) a kollégák részéről, ezt észre kell vennünk. Mégpedig azért, mert folyamatosan kell gondozni a versenyzőt, és nem elegendő néhány dolgozat alapján kiválasztani a legjobb feladatmegoldókat, és bezavarni egy versenyre húszat közülük, aztán egy-két helyezés - akár statisztikusan is - akadhat, ha jó az iskola gyerekanyaga. Itt témát kell ajánlani, eszközt készíttetni, a pályamunkát menedzselni stb. Ezt nem sokan vállalják.
Másik oldalról viszont jó időpontban történt az indítás, olyan szempontból, hogy akkor éledezett a számítástechnika az iskolában. Már sokan tudtak szöveget szerkeszteni, nyomtatni stb. Eleinte néhány dolgozat még kézírással jött, közte nyomtatott is volt, amelyben nem voltak magyar ékezetes betűk. Emlékszem: egyszer Radnai tanár úr felhívta a figyelmüket, hogy vegyék a fáradságot és tollal javítsanak bele, ahol az ékezetek lennének.

Hudoba György tanár úr így emlékezett a történetre 2014-ben:
Az emlékeim természetesen elég halványak, s még az is lehet, hogy álmodom. Az időben visszafele próbálok haladni.
A Lánczos emlékülés 1993. február 2-án történt. Itt adta át Marx György professzor úr az első Lánczos verseny díjait (talán könyvjutalmakat) és okleveleit. Tetszett neki az ötlet, hogy oklevelet kapnak a leendő "kis Lánczosok" - ő fogalmazott így. Az emlékülés a Technika Házában volt, és kiállítottuk a versenyzők pályamunkáit, melyekbe bele is lehetett lapozni.
A verseny feltehetően januárban volt, egy (legfeljebb kettő) héttel február 2-a előtt, hogy az emlékülésen már lehessen eredményt hirdetni, de azért nem sokkal előtte, hogy még élénken éljen a verseny emléke. (A verseny helyszínére nem emlékszem.)
A korábbi időkben Szombati István tanár úr volt a középiskolai fizika szakfelügyelő, és ő szervezte a fizika tanulmányi versenyeket. Nem tudom, mikor volt ezek szokásos ideje. Lehet, hogy tavasszal, lehet, hogy ősszel. Az 1993-as versenyt az emlékülés miatt az én javaslatomra elcsúsztattuk, úgy időzítettük, hogy a nagy rendezvényen lehessen átadni az okleveleket, és egyben a Lánczos verseny nevet adtuk neki.
Tehát nem arról van szó, hogy eddig nem volt "igazi megyei verseny" (1969 előtt még én is versenyeztem a régi keretében), hanem a szokásos fizika tanulmányi versenyből nőtt ki, de feladatmegoldás mellett gazdagodott egy nevezést jelentő pályamunka beadásával. A kísérletekkel való bővítés valószínűleg Theisz Gyurka ötlete volt, vagy annak a társaságnak, akikkel összeállítottuk a feladatokat. Hogy pontosan kikkel, nem emlékszem, de a Theisz házaspár, Nyirati Laci és Torma Judit rémlik, mint rendszeres - mondhatnám notórius - résztvevők. (Olyan emlékem viszont van, hogy talán a József Attila Gimnáziumban, egy tanteremben több éven keresztül feladatokat gyűjtögettünk, elemeztünk és válogattunk az aktuális versenyre.)
Abban az időszakban még voltak országos csillagász vetélkedők, amelyre én készítettem fel és neveztem be a szakköröseimet. Ezeknél a versenyeknél az volt a szokás, hogy kiadtak "házi feladatokat", melyek megoldását mint dolgozatot kellett beküldeni. Ez szolgált az első fordulónak, s a beküldött dolgozatok alapján hívták be (szelektálták) a több fordulós döntőre a csapatokat. Ott voltak elméleti és gyakorlati feladatok, számolás, villámkérdések, kakukktojás és egyebek. A döntő esetenként két napos volt, éjszaka, másnap reggelre megoldandó feladatokkal fűszerezve. Innen jött az ötletem, hogy a Lánczos versenyre egy pályamunka legyen a jelentkezés. Vagyis nem középiskolás emlékeim alapján.
Az ELFT fehérvári csoportja 1974 után - amikor hazakerültem Fehérvárra - lényegében a tanári szakcsoportból állt, így volt szoros a kapcsolat Szombati Pistával. Volt még egy iparban dolgozó néhány fő is, ide tartozott például Elekes Péter, aki még most is tagunk. De rajta kívül volt még 2-3 fő, én is mint "VIDEOTON-os" kerültem annak idején a csoportba. Az előző években (tehát az 1990-es évek elején) az ELFT elnöke Ronyecz Jóska volt, és én voltam a titkár. Nos végül mint akkoriban éppen elnök, én jártam fel az akkor még rendszeres, talán negyed évenként szokásos társulati ülésekre. Ezeken annak rendje és módja szerint ki-ki beszámolt a szakcsoportja, illetve területi csoportja munkájáról. Akkoriban a tanulmányi versenyeket országos viszonylatban is Radnai Gyula tanár úr koordinálta, és ő tartotta ezekről a beszámolókat. Azt tapasztaltam, hogy a korábbi középiskolai fizika versenyeket senki nem jegyezte. Ekkor jött az az ötletem, hogy ismertté váljunk, a legjobb, ha magát az országos referenst, Radnai Gyulát környékezem meg, hogy legyen a verseny zsűrijének elnöke. (Korábban felmerült bennem talán Marx György is, de hát ő mégis csak túl nagy ember, esetleg Károlyházy Frigyes professzor úr vagy Abonyi Iván tanár úr, akiket ismertem. Károlyházy Frigyest kétszer is le tudtam hívni Fehérvárra, egyszer a TIT keretében volt az előadása, Liszt Ferenc utca 1-ben, egyszer meg a József Attila Gimnáziumban - ki emlékszik már arra.)
Félénken, ismeretlenül megszólítottam Radnai Gyulát, és illedelmesen elővezettem a témát, és ő elfogadta a meghívásom. A többi már a történet: azóta is állandó zsűri elnökünk.
Természetesen a tévedés jogát fenntartom, mint mindig, de nekem ilyen emlékeim vannak.

Ujvári Sándor tanár úr (akkoriban az Egészségügyi Szakközépiskola tanára volt) 2014-ben szerényen járult hozzá az emlékezéshez, saját szerepét erősen alábecsülve így írt:
Nekem nincs ilyen történelmi emlékezetem. Én arra emlékszem csak, hogy Laci és Theisz Gyurka kijött az iskolába valami tanácsadásra, és kerestek egy olyan fizikatanárt, aki akar csinálni valamit. Az igazgatóm ajánlott be, mert fiatal voltam és a társulatban akkor kezdtem egy kicsit mozogni. Én így belekerültem, a formát addigra a többiek kitalálták és én éltem vele. Szerintem én nem sokat tettem hozzá, azon kívül, hogy szívesen csinálom.

Theisz György tanár úr 2014-ben a következő emlékeit tartotta ezzel kapcsolatosan fontosnak:
Az nyilvánvaló, hogy az első versenyt is már Laci írta ki; ekkor még - valószínűleg - írógépes szövegekkel körítve, de úgy emlékszem, hogy a kiírás már PC-s dokumentumként is létezett. Akkori tanítványaim pályázatait még COMMODORE gépekkel szerkesztettük és nyomtattuk, de már hallani lehetett PC-s szerkesztőkről. Igazán jól használható csak néhány évvel később vált elérhetővé.
Én Lacitól és Gyuritól hallottam először arról, hogy új rendszerű verseny ötlete merült fel. Nem tudom, melyikükkel beszéltem először erről, csak az biztos, hogy rövid idő telt el a két beszélgetés között. Nem sokkal előbb (1992-ben) hagytam abba az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) keretében indított országos hatáskörű számítástechnikai szaktanácsadói munkát, amely akkor már a Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) keretében zajlott. Emiatt a megye (csaknem) összes középfokú intézményét Szabó Gyulával (aki az Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója és 1987-től a megyei pedagógiai intézet számítástechnika szaktanácsadója volt) végiglátogattuk. Talán ez az ismeretségem volt érdekes a történetben.
Az biztos, hogy igyekeztünk személyes kapcsolatok bevetésével is támogatást szerezni az új ötlethez, ami a versenyzők küldését és a szervezésben való részvételt egyaránt jelentette. Legélénkebb emlékem szerint a "csillagdában" (akkoriban talán még Ifjúsági Ház volt a neve, később Szabad Művelődés Háza lett) egyszer (legalább) öten jöttünk össze, amikor a verseny részleteiről egyeztettünk: Laci, Gyuri, Sanyi és Horváth László tanár úr (aki akkor az Ybl Miklós Középiskola fiatal tanára volt, de hamarosan elkerült még a megyéből is). Valami miatt Györök György tanár úr (akkor a Kandó Kálmán Főiskola oktatója volt) is oda vetődött, és néhány ötletet ő is felvetett, de igazán nem kapcsolódott be a munkába.
A szervezési feladat alapvetően Lacira maradt, mi többiek "versenyszintű" feladatok gyűjtését vállaltuk. Azt hiszem, hogy a "forgatókönyv" is nagyrészt ekkor alakult ki. Valószínűleg voltak más fontos események is, mert mindannyian igyekeztünk mozgósítani a környezetünket, de ezekből csak arra emlékszem, hogy a kollégáktól is igyekeztem feladatokat gyűjteni.
A lebonyolítással kapcsolatban legfőbb emlékem, hogy sokáig tartott, rengeteget dolgoztunk, az adatfeldolgozás hatalmas munka volt, pedig a kollégák mozgósítása is sikeres volt. A szóbeli nagyon színes, érdekes volt.
Az emlékünnepségen - iskolai elfoglaltságom miatt - nem tudtam részt venni.

Mindezek eredményeként 1992. november 14-i keltezéssel elkészült a kiírás, amely szerint a beadási határidő 1993. január 8. volt. A második fordulóra - amelyben írásbeli dolgozat szerepelt -, illetve a szóbeli meghallgatásra 1993. január 30-án került sor. A jutalmakat és az okleveleket Marx György professzor úr adta át a versenyzőknek 1993. február 2-án a Lánczos Kornél születésének 100. évfordulója emlékére szervezett ünnepség keretében. Ezzel az új rendszerű verseny megszületett és sikeresen debütált.

A verseny története és az általános iskolai verseny

Az egyes versenyekről részben az akkor készült beszámolók, részben az összegyűjtött adatok alapján összefoglalók készültek. Ezek iskolatípus (középiskola - általános iskola) és tanév szerint érhetők el; innen más kapcsolódó anyagok is böngészhetők. A főmenüből - például - így indulhatunk el.
Ezekben a verseny fejlődésének állomásaira vonatkozó adatok jó része is megtalálható, amelyeket próbálkozások, változások jellemeznek.
Induláskor a hagyományoktól és az akkor szokásos versenyektől eltérően kellett pályázatot készíteni, és ezt a végén szóban is meg kellett védeni. Nem volt szokásos az sem, hogy minden versenyző ugyanazt a feladatlapot kapta, amely 25 feladatot tartalmazott.
A második évben vetődött fel a mérés ötlete. Ekkor egy kaloriméter vízértékét kellett meghatározni, a feladatot egyenként kapták meg a versenyzők, és egymás után, ugyanazon eszközzel végezték el. Már csak 18 feladatot tűztünk ki, mert nyilvánvaló volt, hogy a versenyzők és a javító tanárok számára is áttekinthetetlen volt a kezdeti mennyiség.
A harmadik évben állt be a feladatlap szerkezete; 13 szokásos feladat mellett egy kísérlet elemzését is kértük. Ez még videóról ment. Ekkor alakult ki a feladatlap új formája is, és a mérési feladatot is hasonló formátumú lapon kapták meg a versenyzők. A méréssel már függvénykapcsolatot kellett megadni, mérési jegyzőkönyvet és grafikont is kértünk. Ez a koncepció később is sikeresnek bizonyult.
A negyedik év már csak kisebb változásokat hozott. A kiírás tartalmi része (a pályázat címe és a hozzá kapcsolódó három témakör: történeti, elméleti, gyakorlati) ekkorra alakult ki. A +1-es feladat helyben bemutatott kísérletről szólt, a méréshez pedig feladatlapot kaptak a versenyzők; már nem jegyzőkönyvet kértünk.
Az ötödik évtől nagyjából stabil a verseny szerkezete. A kiírásban az előző évek során felmerült több probléma kezelését sikerült egyértelművé tenni a feltételekkel, azóta csak alig vannak változások, és ezek is leginkább csak a környezet változásai (jogszabályok, internet) miatt. Ebben az évben a mérési feladat egy másik típusával próbálkoztunk, de ez sikertelen lett. Egy fadarab tömegét kellett (volna) megmérni; pontosabban minél jobb alsó és felső korlátot adni a fadarab tömegére. Egy sok beosztású mérlegkaron egyenlő tömegű akasztós "súlyokkal" kellett (volna) egyensúlyhoz közeli állapotot létrehozni a súlyok megfelelő helyre való akasztásával. Ez szinte minden versenyző számára túlságosan nehéz problémának, illetve feladatnak bizonyult. Ilyen jellegű feladatot - ezen a szinten - egyáltalán nem szabad kitűzni.

Miután Theisz György tanár úr 2004-ben - szaktanácsadóként - az általános iskolák segítését is feladatul kapta, kiemelt célként kezelte a verseny kiterjesztését az általános iskola felső tagozatos korosztályára. Így született meg - első évben inkább csak próbaként - az általános iskolai verseny kiírása 2005 márciusára. A következő tanévtől a verseny már a téli szünet előtti időszakra került, hogy eredményét a nyolcadik osztályos versenyzők esetében figyelembe vehessék a középiskolák.
Az általános iskolai verseny megyei hatáskörrel jött létre, és végig megtartotta megyei jellegét. Bár itt is szerepeltek más megyébe tartozó versenyzők, de külföldi pályázók nem voltak. Ezek a versenyek - érthető okok miatt - kisebb létszámúak, ezért itt a Versenybizottság is szűkebb körű. Ugyanakkor a szülők részvételi hajlandósága lényegesen nagyobb. Ezt örömmel vesszük.

A felvételi rendszer változása kissé visszavetette a verseny népszerűségét. Amióta a versenyeredményeket nem tudják beszámítani a középiskolák, nincs értelme "ajánlólevelet" adni a legjobban szereplőknek. Most inkább saját tanáraik ösztönzésére, iskolájuk bíztatására pályáznak az általános iskolai verseny résztvevői. Sok iskolában különböző szakirányú műhelymunka folyik, esetenként ennek külső megmérettetését szolgálja a versenyen való részvétel.

Az általános iskolai versenyek során - a bevezetés óta - egyetlen tartalmi változásra volt szükség: az írásbeli dolgozat 60 perces időtartamát két év után 45 percre rövidítettük. Kiderült, hogy a korosztály ennél hosszabb időtartamú folyamatos munkára még nem képes. A versenyzők jó része 35-40 perc után már szinte egyáltalán nem dolgozik.

Bár az intézményi háttér 2010 körül (döntően az önkormányzati fenntartású pedagógiai intézet megszűnését követően) több lépésben jelentősen megváltozott, végül gyakorlatilag meg is szűnt, a verseny fennmaradt. A helyzet jelenleg az, hogy a legutóbb megszűnt pedagógiai intézet az aktuálisan élő szaktanácsadói megbízásokat nem vonta vissza, a cím így "örökös".
A verseny stabilitását végül is a társulat és a kollégák elkötelezettsége garantálja.