Versenyünk "örökös" zsűrielnökétől kell elbúcsúznunk, aki már a megszületésénél is közreműködött, és hosszú éveken, összesen 26 éven át volt a középiskolások számára kiírt verseny zsűrielnöke. A versenynek szinte minden mozzanata őrzi a tanár úr keze nyomát.
Életrajzát meg sem próbáljuk itt közreadni, mert gazdag szakmai hagyatéka még a közoktatás vonatkozásában is nehezen volna áttekinthető. Az alábbiakban felsorolt néhány adat ugyan jellemzi szakmai munkásságát, de keveset mond sokoldalúságáról és emberi erényeiről.

Budapesten született 1939. április 15-én. 1957-ben érettségizett a Fürst Sándor Gimnáziumban, majd 1962-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika szakán. Ezt követően is "egyetemi ember" volt haláláig. 1990-ben lett az ELTE doktora és az MTA fizikai tudomány kandidátusa.
Számos kitüntetést kapott (Prométheusz-érem, Zemplén Jolán-emlékérem, Eötvös Loránd Fizikai Társulat Érme, "Bonis Bona - A nemzet tehetségeiért" Életmű díj). Sok könyv szerzője, illetve társszerzője, közülük talán a legfontosabb a Dér János - Radnai Gyula - Soós Károly: Fizikai feladatok I-II. könyv, amely alapmunkának tekinthető, és több kiadást is megért.
Közéleti tevékenysége igen széleskörű volt. Különféle tisztségeket viselt az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban, 1989-től a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok, fizikai szerkesztőbizottság elnöke volt, országszerte támogatta a tanulmányi versenyeket. Felvételi és versenybizottsági elnökséget látott el, és - más versenyek mellett - a Lánczos Kornél Fizikaversenyen, azaz a mi versenyünkön is rendszeresen zsűrielnök volt.

Ahogyan az a versenyünk történetében is olvasható, jelen volt a verseny születésekor. Az emlékezet több szereplőről is tud; Radnai tanár úr biztosan az egyike volt az új verseny létrehozóinak. Valószínűleg egy konkrét kapcsolatfelvétel eredményeként lett mindjárt az első verseny zsűrielnöke, de az biztos, hogy a kapcsolat igen stabil, tartós maradt. Biztosan mondhatjuk, hogy tetszett neki ez a versenyforma, és sokat segített bennünket abban, hogy a részleteket folyamatosan finomítsuk. Minden bizonnyal szerette a versenyt (erről egyszer beszélt is), és szívesen volt a csapatunk körében. Baráti, de nagyon is szakmai légkör alakult ki az egész rendezvény körül; jó hangulatú volt a dolgozatok értékelése és a szóbeli rész is. Amikor az egyeztetésről leveleztünk, mindig a "Baráti üdvözlettel" szófordulattal köszönt el. A versenyünkre két területen volt igen erős hatással: a zárthelyi dolgozatok feladatlapjának szerkezete nagyrészt az Ő hatása miatt alakult így; másrészt a zsűrizés módszerének igen sok eleme elnöki tevékenysége nyomán alakult ki. Mindezeken túl a mérési feladatok is nagyon érdekelték; a mérések befejezése után rendszerint alaposan áttanulmányozta a mérési összeállítást, megnézte a feladatlapot, és rendszerint néhány elkészült jegyzőkönyvet is megtekintett.

Az első versenyre (1993) igyekeztünk "jó sok" érdekes feladatot összegyűjteni. Nyilvánvaló volt, hogy a kitűzött 25 fekadatot nem lehet a rendelkezlsre álló idő alatt magoldani, mert ennyi feladat megoldását leírni sem lehet. Persze cél volt, hogy a versenyző válogasson - saját lehetőségei függvényében - a kitűzött feladatok között. A következő évben már "csak" 18 feladat volt, de - láthatóan - még ez is rengeteg volt az adott időtartamhoz. 1995-ben alakult ki a 13+1-es dolgozatszerkezet, amely sikeresnek bizonyult, de ekkor még videofelvételről bemutatott kísérlet szerepelt. A következő évtől egyre erősödött Gyula szerepe a feladatok kitűzésében, ugyanis széles skálán kellett válogatni a feladatokat mind a nehézség, mind a (középiskolai) tartalom vonatkozásában.
A 2012/13 évi versenyben jelentős fordulat következett: javaslatára - már a kiírásban előre jelezve - könnyebb (3-4 pontos) KöMaL-feladatokat is kitűztünk. Ez valamiféle "együttműködést" jelentett, mert Gyula már korábban is tűzött ki a KöMaL fizika rovatában Lánczos-feladatokat, így a dolog kétirányúvá vált. A cél az volt, hogy a versenyzők értesüljenek más lehetőségekről, belelássanak más versenyek világába is.
Az az eljárásrend alakult ki, hogy javasoltam a dolgozatba legalább 15 feladatot, és kértem, hogy válasszon ki közülük tizenhármat. Ez néhányszor meg is történt, de gyakran fordult elő az is, hogy a javasoltak közül kevesebbet hagyott jóvá, ilyenkor kínált néhány másikat. A sorrendet és a pontszámokat ezek alapján állapítottuk meg. A megoldási "sikerességet" minden évben vizsgáltuk, hogy a következő feladatlapok összeállításánál milyen újabb szempontokat kell érvényesíteni.

A verseny során csak több év alatt alakult ki a mérési feladatok koncepciója; erről a verseny történetében olvashatók részletek. A cél, hogy a versenyző egy nemlieáris kapcsolatot mérjen ki és ábrázoljon grafikusan. Ez sok szempontból szokatlan az iskolai gyakorlatban, de így nincsen komoly előnyük a felsőbb éveseknek, hiszen a végrehajtandó feladat részletes leírása alapján a végrehajtás dokumentálását és a mért eredmények táblázatos, illetve grafikus megadását kérjük. Gyula a feladatok kiírása és a gyakorlati megvalósítások iránt érdeklődött különösen. Tetszett Neki a munkahelyek elektromos "szétválastása" IC-s feszültségszabályozókkal vagy a számítógépes hanggenerátor. Összességében jóváhagyta a mérési feladatok koncepcióját is és gyakorlatát is.

A zsűrizés kezdetben alapvetően szakmai szempontú volt. Csak néháy év után - az elektronikus adatkezelés bevezetését követően - vált lehetővé a nagyobb létszámú zsűri "bevetése", ami új szabályokat is követelt. Gyula vezette be azt az alapvető szabályt, hogy a zsűritagok a pontszámok bemondása előtt nem beszélhetnek (egymással sem) a szóbeli produkciókról. Ez egy nagyobb létszámú (legalább 12 fő) zsűri esetén igen fontos követelmény, mert másképp a zsűri nem viselkedne "objektív" sokaságként. Így alakult ki a zsűrizés stabil módszere, mely szerint a zsűri legalább 12 tagú (optimális a 15-16 fő), akik között legalább kettő "laikus" (leggyakrabban szülő) van. Laikusnak számít a döntőben nem szereplő versenyzőtárs, de a régebbi - már leérettségizett - versenyzőnk nem! A pontszámokat a zsűrielnök kéri be, azokat papíron és elektronikusan is rögzítjük, összegezzük, és az összpontszámokat 100-ra normálva számítjuk be a verseny összesített eredményébe.
Érdekes történet volt, hogy egyszer az egyik versenyző felkészítő tanára zsűritagként mérgelődött, hogy milyen pontszámot adjon a tanítványának, mert nem volt elégedett a (szóbeli) teljesítményével. Végül ő is adott valamilyen pontszámot, és amikor kiderült, hogy a zsűri hogyan értékelte a produkciót, akkor - még mindig mérgelődve, de elégedetten - azt hajtogatta, hogy "Igen, ezt érdemelte!"
Gyula nagyra értékelte a szóbeli "döntő" gyors és pontos adatkezelését, amelynek végén a pontozás legfontosabb statisztikai adatait is megkapta. Ezt a táblázatot is figyelemmel kísérte, de csak ritkán fűzött hozzá megjegyzést. Fontosnak tartotta, hogy a zsűri működését ilyen szempontból is figyelje, kövesse.

A verseny végén - a zsűri elnökeként - Ő hirdetett eredményt, melynek során a verseny egészét és egyes versenyzők teljesítményét is értékelte. Igen hasznos észrevételeket tett az adott év tapasztalatai - beleérteve a pályamunkákat, a dolgozatokat, a méréseket és a szóbeli feleleteket is - alapján, és szinte minden alkalommal távlatokat is kínált a mezőny versenyzőinek.
Rendszeresen hozzálárult a jutalmakhoz, az ajándékokhoz is; legtöbbször valamelyik könyvét kínálta fel.

Sajnos az utolsó években egészségi állapota romlott, ezért olykor nélkülöznünk kellett közrműködését.
2017-ben csak a feladatsor összeállításában tudott részt venni, de a következő évben már ismét eljött, és a zsűri munkáját is Ő vezette.
2019-ben ismét csak a feladatok kitűzésében tudott segíteni - elektronikus kapcsolattartás útján.
2020-ban viszont - a mindössze hatfős mezőny miatt - nem rendeztünk második fordulót; ezért Őt meg sem szólítottam, persze Ő sem keresett minket. A versenyen végül a pályamunkák értékelse alapján hirdetett eredményt a versenybizottság.
Végül 2021-ben - a járványhelyzet miatt - szóba sem kerülhetett a második forduló megrendezése, ezért nem szólítottam meg Őt a korábban megszokottak szerint. Másrészt rossz hírek hallatszottak szakmai körökből az állapotával kapcsolatban. Azután április 15-én elektronikus levélben köszöntöttem Őt születésnapja alkalmából, de ez a levelem már válasz nélkül maradt.

A Lánczos-verseny és a csapata - versenyzőket, szülőket, felkészítőket is beleértve - árvult el végleg "Radnai tanár úr" 2021. május 24-én bekövetkezett halálával. Kedves Gyula, őszinte tisztelettel, baráti szeretettel hosszan őrizzük emlékedet.

Theisz György