Nagyon sokoldalú, színes egyéniség volt. Életrajzi adataiból látszik, hogy igen furcsa előélettel került a pedagógus pályára, és sok újítást hozott: életre hívott egy új magániskolát. Intézményvezetői tevékenysége egészen kimagasló színvonalú volt, sokan mégis talán bűvészként emlékeznek Rá leginkább.

1959. július 5-én született Sopronban. Általános iskolai tanulmányait 1974-ben a soproni Ferenczi János utcai Általános Iskolában fejezte be, majd 1978-ban szakközépiskolai érettségi vizsgát tett a soproni "Kempelen Farkas" Gépészeti Szakközépiskolában. Székesfehérváron a 320. sz. Szakmunkásképző Intézetben két tanév után 1980-ban szerzett (608 szakszámú) "Rádió TV műszerész" szakmunkás bizonyítványt.
1982-85 között a budapesti Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán műszaki szakoktató oklevelet szerzett. Később, 1987 és 1989 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi karán szerzett számítástechnika szakos általános iskolai tanári oklevelet. Közoktatási Vezető szakirányú szakképzettségét 1996 és 1998 között a Budapesti Műszaki Egyetem Természet- és Társadalomtudományi Karán szerezte meg.

1980. június 20-án állt munkába a 320 sz. Árpád Ipari Szakmunkásképző Intézetben (Székesfehérvár, Népköztársaság u. 35.), ahol szakmunkás bizonyítványát is szerezte. Az iskola 1991-től Árpád Szakképző Iskola (Seregélyesi út 182.) működött tovább. Az 1995/96-os tanévet még az itt töltötte, de szeptembertől beindult a Lánczos Kornél Reálgimnázium. A kezdeti nehézségek leküzdése után rövid idő alatt sikeres lett. Számos kezdeményezésben vesznek részt, országosan is jelentős tanulói versenyeken szerepelnek eredményesen. A diákok szeretik az iskolát; sok fiatal itt próbálja ki magát igazán.

2017-ben megyei Prima díjas lett oktatási területen.

1985-ben megnősült; felesége népművelő- magyar nyelv és irodalom szakos általános iskolai tanár, német nyelvtanár. Lányuk biológus, a Szegedi Tudományegyetemen végzett, előbb a Magyar Madártani Egyesületnél dolgozott, majd a Magyar Természettudományi Múzeumban múzeumpedagógusként. Mesemondással is foglalkozik, és négy önálló kötete jelent meg.

Lovra családi indíttatásra már kisgyermek korában tanár akart lenni. Ezt többször és több helyen is elmondta, mint ahogyan azt is, hogy mindezért szinte semmit nem tett. Bár önállóan tanult meg olvasni mégsem volt jó tanuló, mert nagyon únta az iskolát. Ez a tapasztalata segítette abban, hogy egy "jó iskolát" tudjon létrehozni.
Talán Székesfehérváron történt ebben döntő változás, amikor közelről találkozott a műszaki tudományokkal. Így az Árpád Ipari Szakmunkásképző Intézetben eléggé gyorsan népszerűvé vált amatőr bűvészként, és közösségi munkája révén. 1980-ban utóbbiért és immár kiváló tanulmányi munkájáért a Munkaügyi minisztérium részéről "Miniszteri Dicséret"-ben részesült.
Nem csoda tehát, hogy tanulói jogviszonya megszűntével iskolája azonnal alkalmazta szakoktatóként.

Egy megyei diáknapi rendezvényen találkoztunk először, amelyen KISZ-tanácsadó tanárként vettem részt. Ő diákként bűvész produkcióval szerepelt, és én kíváncsian néztem a műsorát. Amikor rájöttem, hogyan lehet átszúrni egy léggömböt, majd kitaláltam, hogyan működhet a kínai bot, akkor éreztem meg a produkciók szerkezetének és koreográfiájának a szépségét. Persze azonnal megjegyeztem a nevét, és később nagyon örültem, hogy kollégák lettünk!

Az akkori Ifjúsági Ház munkájába bűvészként kapcsolódott be, és sokszor lépett fel a városban különféle rendezvényeken. Aki a nyolcvanas években már ismerte, láthatta, annak emlékezetes élményei lehetnek ebből az időszakból, mert műsorának profizmusa nagyon feltűnő volt. Nem tudok arról, hogy a színpadon vagy bárhol máshol hibázott volna produkció során.
Később is, már kollégaként (mindketten KISZ-tanácsadó tanárok voltunk) csodálattal néztem a mozgásának kiszámítottságát, pontosságát, amikor Velencén a KISZ-iskolában a kollégáknak külön bemutatót tartott, persze asztalon, "mikromágiából".

Szintén Velencén a KISZ-iskolában az iskolai KISZ-titkárok éves felkészítésén számítógépes foglalkozásokat tartottunk. Lovra és én KISZ-tanácsadó tanárként vettünk részt, Nyirati László tanár úr pedig "önkéntese" volt az 1984-ben megvalósult akciónak. Akkor valahogy "a levegőben voltak" az ilyen dolgok, és komoly hatása lett ennek a kezdeményezésnek is.
Lovra is tagja, részese volt annak a számítógépes tanári csapatnak, amely az "Iskola-számítógép program" indulásával a városban kialakult. Tudtuk egymásról, hogy ki mit tud igazán mélyen, és ennek alapján számos diákot küldtünk egymáshoz a különféle problémákkal. Az így létrejött személyes kapcsolatok igen tartósnak bizonyultak, és annak ellenére megmaradtak, hogy szorosságuk időben folyamatosan változott. Iskolai problémákkal később is hamar megtaláltuk egymást!

A Lánczos Gimnázium megalakulása után nagyon kézenfekvőnek tűnt, hogy a fizikaverseny helyszíne az iskola legyen. Szinte azonnal megszületett az egyezség: már 1997-98-ban, amikor az iskola még a Barátság Házában működött, helyet kapott a "Reálgimnáziumban" a verseny, de 2000-ben és 2001-ben a Barátság Háza hétvégi elfoglaltsága miatt kiszorult. Az iskola épületének elkészülte óta viszont ez az intézmény a versenyünk helyszíne és legfőbb támogatója.
Hosszú éveken át Lovra is részt vett a Lánczos Verseny pályamunkáinak értékelésében. Fontos volt nekünk az a szakmai szempont is, amelyet ő képviselt. Bár a műszaki szempontok képviselete most is eléggé erős a versenyen, mégis sajnáltuk, hogy egy idő után ebben a tekintetben eléggé héttérbe vonult. Inkább csak egy-egy csillagászati kérdésben hallottuk megnyilvánulni.

A 2004/2005-ös tanévben sikerült elindítani a verseny általános iskolai változatát. Ezzel igen furcsa helyzetbe kerültem, mert illett felajánlani, hogy ez is a Lánczos Gimnáziumban legyen, de nem volt nyilvánvaló, hogy így volna jó. Amikor ezzel megkerestem Józsit, életre szólóan tanulságos mondattal válaszolt: "Nem akarunk mindenhez érteni." Megszívlelendő! Mindketten elégedetten álltunk fel az asztaltól, és a "Kis Lánczos" a Sziget utcába került.

A Világ sok más dolgába is "belekóstolt", így a zenébe, az ásványok világába, a biológiába, de ezek részben a privát szférájában maradtak, mi a (külső) környezetében elég keveset tudtunk meg róluk. Persze az iskola rendes évi bodajki táborában rendszeresen gitározott a gyerekeknek, vagy vitte a távcsövét és magyarázta a csillagokat. Amikor pedig a földrajztanár Szibériában járt (többször is), ő helyettesítette csillagászati témakörökben.

Az elkötelezettsége és talán a hite volt egészen csodálatra méltó. Csendes, halk szavú ember volt, akinek jó volt a társaságában lenni, mert ott mindig történt valami fontos dolog. A 2018 április 10-én tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála nyomasztó és egészen érthetetlen.

Theisz György